Hogyan lehet egy gyönyörű üvegváza ihlette ötletet London egyik legjellegzetesebb új fejlesztéseként megvalósítani?
Ezt a kérdést a SimpsonHaugh díjnyertes építészei és a St George fejlesztői gyakran feltették maguknak – és a Guardian Glassnak – a One Blackfriars építése közben.
A South Bank szívében található 170 méteres tornyot az 1950-ben készült „Lansetti II” váza alapján tervezték meg, amelyet a híres üvegszobrász és tervező, Timo Sarpeneva alkotott meg. Egy épület, amelyet a fényviszonyoktól függően változó, dinamikus alakja miatt csodálnak.
Gyönyörű, szabad formájú szobrászati alakzat volt, amely csak tovább emeli a London városképének ikonikusságát. A későbbiek során az állította elénk az igazi kihívást, hogy hűek maradjunk ehhez, miközben 274 lakást is kialakítunk az 50 emeletes főtoronyban, alattuk egy butikhotellel, üzletekkel és szabadidős térrel.
Hogy ezt megvalósíthassák, az építészek először létrehoztak egy „tornyot a toronyban”, amelyek két különböző, egymástól független homlokzattal rendelkeztek. A belső homlokzat vagy „héjazat” alakítja ki a lakossági luxusblokkot, eleget téve az azzal járó esztétikai és hatékonysági követelményeknek. A több, mint 5000 Guardian Glass-panelből álló, gyönyörűen ívelt és lekerekített külső héjazat – az eredeti vázát idéző elegáns vonalaival – pedig az épület formáját adja.
„Mindig is letisztult és a lehető legfehérebb látványt szerettünk volna elérni, ezért fontos volt számunkra az alacsony vastartalom – tette hozzá Christian Male, a SimpsonHaugh partnere – Azt is szerettük volna, hogy az épület megjelenését a kettősség jellemezze: időnként átlátszó, hogy látszódjanak a belső héjazat színezett üvegei és a lakások is; időnként pedig jól látható üveg, az elegáns külső forma megmutatásához.”
A hotel külső részén – amelynek a toronyhoz a lehető leghasonlóbban kellett kinéznie – az egyenes és ívelt bevonatos üvegpanelekhez egyaránt magas hatékonyságú naphővédő bevonatos üveget használtak. A SimpsonHaugh frittmintákat és szigetelt árnyéküvegpaneleket is felhasznált, hogy mélységérzetet adjon a hotelnek, és a torony burkolatához hasonlóvá tegye azt.
Ennek megoldása érdekében a Guardian Glass a SimpsonHaugh vállalattal és az üvegbeépítőkkel is szorosan együttműködött a tervezési szakasz során; több, mint 30 típusú üveget vettek számba a tökéletes kombináció megtalálásához.
„A külső héjazat megalkotása kihívást jelentett – nyilatkozta Richard Mayall, a Guardian Glass regionális kereskedelmi vezetője. – A külső üvegpanelek harmadának íveltnek kellett lennie, némelyiküknek duplán. A görbületnek nagyon precízen kellett követnie a számításokat, az üvegnek pedig tiszta színűnek, minimális fényvisszaverő képességűnek és magas átlátszóságúnak kellett lennie.”
„Az alacsony vastartalmú üveg és a bevonat kombinációja nagyon tiszta megjelenést biztosít, amely időnként rendkívül tükröződő – tette hozzá Christian Male. – Gazdag vizuális élményt nyújt, különösen a mögötte lévő, hátsó oldalukon színezett üvegpanelekkel.”
A torony aljában lévő kirakatok nagy méretű, szembetűnő üvegezett területei és az előcsarnok szintén szakértői megoldást követeltek. Elengedhetetlen volt a naphő védelem és a hőszigetelés, de a fényátengedés és az átlátszóság is – az 5 cm vastagságú dupla üvegezés ellenére. Ez naphővédő bevonatos üveg és magas átlátszóságú, semleges, alacsony vastartalmú üveg kombinációjának felhasználásával valósult meg.