Cérium-oxid
Cérium-oxid
Az 1940-es évekig az üvegpolírozási eljárásokhoz általában vas-oxidot használtak. Ritkán más anyagokat, köztük szilícium-dioxidot vagy ón-oxidot is alkalmaztak. Az 1950-es években kiderült, hogy a cérium-oxid hatékonyabb polírozóanyag, és ezt mind a mai napig előszeretettel használják is.
A cérium-oxid a ritkaföldfémek közé tartozik, és a természetben számos különböző formában megtalálható. Kereskedelmi szempontból a két legfontosabb ezek közül a basztnezit, amely a fluorid-karbonátok, valamint a monacit, amely a foszfátok közé tartozik.
A polírozópor gyártásához körülbelül 80%-ban használnak fel cérium-oxidot, és 20%-ban egyéb ritkaföldfémeket. Az üvegen való alkalmazáskor a polírozópor reakcióba lép a felülettel, és egy összetett, az üvegnél lágyabb cérium-oxigén-szilícium bevonatot képez. Ennek a lágyabb felületi rétegnek köszönhetően a végső polírozott felület könnyebben kialakítható. Mivel a polírozás a felületkezelés utolsó lépése, nem alkalmas a korábbi, alakkialakítási és simítási lépések során keletkezett hibák javítására. A korábbi lépések során ezért ügyelni kell a fazettázás és a simítás helyes és precíz elvégzésére.